Tél
- Részletek
- Megjelent: 2022. december 06. kedd, 00:00
TÉL
Jaj, de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam.
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülök igazán!
-
Kopogó patkó,
kocogó hat ló,
siklik a szánkó
a havon szálló.
Csengettyű dallam
kacag a hóban,
karácsony halkan
mosolyog rajtam.
Fenyőfa készül,
ágakat fésül,
öltözik, szépül,
csillaggal ékül.
Kopog a patkó
szalad a hat ló,
táncol a szánkó,
a havon szálló.
-
Eljött a szép Karácsony,
Aranyozott kis szánon,
Hozott diót, mogyorót,
Jó gyerekeknek valót.
-
Fehér hóból puha ágyat vet a tél,
Ázik – fázik, didereg a kósza szél.
Letette a puttonyát a Télapó,
Karácsonyra készül ő is, jaj, de jó!
-
Szálldogál a hópehely,
Ó, be szép vagy, december,
Télapó és Karácsony,
Teljesedik az álom.
-
Itt van, itt van már a tél!
December van, nagy a dér.
Örülnek a gyerekek,
Havat várnak eleget.
-
Gazdag Erzsi: Hóember
Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak:
hóból van a keze, lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsög – kalap.
-
Nagy csizmában jön a havon,
el is fáradt, öreg nagyon.
Mégis örül, néki ünnep,
örül a mi örömünknek.
-
Télapó itt van, hó a subája,
jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák,
piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette,
gömbölyű zsákját száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
piros alma, aranyág.
-
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg,
megbújik a földön,
nem baj ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön.
Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
vidáman csipogja:
süt még nap a nyáron.
-
Sarkadi Sándor: Hegyen, völgyön mély a hó
Hegyen, völgyön mély a hó –
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog, -
Puttonyába’ mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó –
Siess jobban Télapó!
-
Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
húzza – rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Csendül a fürge száncsengő,
véget ér az esztendő.
-